Öreg-tó

A tó Tata közepén helyezkedik el, háromnegyed részben körülöleli a város, a déli és délnyugati oldalán erdős területek találhatók. A tavat tápláló Által-ér délkeleti irányból folyik be és öt ágon távozik észak felé a városon át.

A helyén, már a Pleisztocén korban is itt húzódó, forrásokkal táplált mocsárvilág terült el. A tó kialakulása összefügg a domborzati viszonyokkal, a tó mai medrében és a környéken működött nagy számú forrás vize a mélyebb részeken összefolyt, és tóvá terebélyesedett. Ekkor még ilyen nyílt vízfelületekkel, nádasokkal és lápokkal váltakozó táj volt a helyén. A tavat az Által-ér táplálja, és régebben források is fakadtak a tóban. Az 1961. szeptember 2-án a tatabányai XV/b akna súlyos vízbetörése után a fokozatosan elapadó tatai források sorsára jutottak a tóban levő források, így ezek működése is megszűnt.

A római korban létesült az Által-éren épített völgyzárógát révén. A gát az ér 10+558. mederszelvényében található. 1740-es években Mikoviny Sámuel neves vízrendező mérnök tervei alapján közelítőleg mai formáját nyerte el. Ezt a helyén elterülő mocsarak lecsapolásával érték el. 1700-as évektől – mint az Esterházy hitbizomány része – halastóként üzemelt egészen 1965-ig. Ezáltal vált Magyarország legrégibb halastavává. 1946 és 1965 között a kezelő a Tatai Halgazdaság, illetve jogutódja, a Tatai Állami Gazdaság. 1977-ben nyilvánították megyei jelentőségű természetvédelmi területté. 1989. március 17. óta a ramsari egyezmény védelmét élvezi. 1993-ban tiltotta meg egy miniszteri rendelet, a korábban igen nagy zavarást jelentő vízivad vadászatot, végérvényesen a tavon.